Szia, Lilla vagyok.

Nem én kerestem ezt az utat – inkább ez az út talált rám.

Sokáig egészen más világban, a pénzügyek területén dolgoztam. A jóga szinte véletlenül került az életembe, és eleinte én sem gondoltam, hogy több lesz belőle egy újonnan felfedezett mozgásformánál. Aztán egyik lépés követte a másikat, és lassan egészen más irányt vett az életem.

01. Egy futás utáni nyújtással kezdődött 

Akkoriban rendszeresen futottam, és az egyik alkalom után egy rövid nyújtást kerestem a YouTube-on. A találatok között megjelent egy jógavideó. Elindítottam – és valami rögtön megfogott benne.

Aztán egy videóból lett még egy, majd még egy. Egyre többet gyakoroltam, és egy idő után már nem azért terítettem le a jógaszőnyeget, mert futás után nyújtani szerettem volna. Egyszerűen beszippantott a jóga, és egyre kíváncsibb lettem rá.

Akkor még eszembe sem jutott, hogy egyszer jógaoktató leszek. Csak azt tudtam, hogy szeretnék egyre többet megtudni róla.

02. Amikor elkezdtem kacérkodni a tanítás gondolatával 

Ahogy egyre többet jógáztam, elkezdtem azon gondolkodni, milyen jó lenne egyszer nekem is órákat tartani. Nagyon vonzott a tanítás, de közben bátortalan is voltam, és nem igazán hittem még el magamról, hogy képes lennék rá.

Amikor jelentkeztem a jógaoktatói képzésre, ezért nem az volt bennem, hogy na, akkor most jógaoktató leszek. Sokkal inkább szerettem volna többet tanulni, jobban érteni a jógát, és elmélyíteni azt, amit addig a saját gyakorlásomban megtapasztaltam. Ráadásul olyan oktatóktól tanulhattam, akiket nagyon szerettem és nagyra becsültem – és ez azóta sem változott.

Azért a tanítás vágya végig ott motoszkált bennem. És utólag ezen mindig mosolygok egy kicsit: kislányként az egyik kedvenc játékom az volt, hogy leültettem magam elé a plüssállataimat, és tanítottam őket.

Akkor még csak játszottam a tanítást. Nem gondoltam volna, hogy egyszer valóság lesz belőle.

03. Aztán én is kismama lettem 

Sokáig hiába volt meg a jógaoktatói végzettségem, nem mertem igazán belevágni a tanításba. Aztán várandós lettem, és a jóga egyszer csak egészen mást jelentett, mint korábban.

A várandósságom nem volt minden pillanatában könnyű, és ebben az időszakban éreztem meg igazán, mennyit tud adni a jóga. Végig velem maradt a kilenc hónap alatt: segített jobban figyelni a változó testemre, kapcsolódni a kisbabámhoz, és a nehezebb időszakokon is átsegített.

Az anyasággal pedig bennem is sok minden megváltozott. Amikor arra gondoltam, hogy egyszer majd vissza kell térnem a korábbi munkámhoz, egyre biztosabban éreztem, hogy nem szeretnék. Elfáradtam a pénzügyi világban, kiégtem benne, és ami korábban természetes része volt az életemnek, már nem adott semmit.

Azt éreztem, hogy valami olyasmivel szeretnék foglalkozni, aminek számomra is van értelme.

04. És akkor szembejött velem egy hirdetés

Ebben az időszakban talált meg egy hirdetés: kismamajóga-oktatót kerestek. Nem én kerestem ezt az irányt, mégis rögtön megmozdított bennem valamit.

Korábban sokáig nem mertem oktatni, de ezt most valahogy másnak éreztem. A saját várandósságom alatt végig jógáztam, megtapasztaltam, mennyi mindenben tud segíteni, és ettől volt bennem annyi bátorság, hogy azt mondjam: megpróbálom.

Elvállaltam az órákat, és közben elkezdtem a kismamajóga-oktatói képzést is. Tanultam, készültem, és lassan beleérkeztem abba a szerepbe, amit néhány évvel korábban még csak elképzelni mertem.

Így lett abból a véletlenül szembejött hirdetésből egy egészen új kezdet.

05. Több lett belőle, mint jóga 

Ahogy egyre több kismamával találkoztam az órákon, azt vettem észre, hogy a mozgás mellett a beszélgetések is egyre fontosabbá válnak. Szóba került a várandósság, a közelgő szülés, a félelmek, a kérdések és mindaz, ami éppen foglalkoztatta őket.

Szerettem ezeket a beszélgetéseket. Érdekelt, hogyan élik meg ezt az időszakot, mitől tartanak, mire készülnek, és mi az, ami segít nekik.

Az egyik órám után aztán egy kismama megkérdezte tőlem, hogy vállalnék-e kísérést a szülésénél. Azt mondta, megnyugtatja a hangom és a jelenlétem.

06. A jóga mellé megérkezett a dúlaság is 

Így indultam el a dúlaság felé. Minél többet tanultam róla, annál biztosabb lettem benne, hogy ezt szeretném csinálni. A jóga továbbra is fontos része maradt annak, amit csinálok, de mellé került a szülésre készülés, a kísérés, a női körök és mindaz, ami az anyává válás körül történik.

Ma már ezek nem különálló dolgok számomra. Mindegyikben ugyanaz érdekel: az a nő, aki éppen ott van előttem, a saját történetével, kérdéseivel és azzal, ahogyan ő szeretné megélni ezt az időszakot.

A jóga, a saját anyává válásom és a dúlaság mind formáltak engem, és velük együtt alakult az is, ahogyan ma a várandós nőkhöz kapcsolódom és kísérem őket.