Megtartalak

Nem azért, mert nem vagy elég erős.

Hanem azért, mert nem kell mindig egyedül erősnek lenned.

Lesznek napok, amikor boldogan nézed a növekvő pocakodat.

És lesznek olyanok is, amikor csak ülsz az ágy szélén, és azt gondolod:

Hogyan fogom én ezt csinálni?

Lesznek kérdéseid.

Lesznek félelmeid.

Lesz, amit már most biztosan tudsz.

És lesz, amiről fogalmad sincs.

És ez így van jól.

Nem kell mindent tudnod.

Nem kell előre tudnod, hogyan fogsz szülni.

Nem kell tökéletesen felkészültnek lenned.

Nem kell mindig nyugodtnak lenned.

És nem kell egyedül lenned az érzéseiddel.

Én ezért vagyok itt.

Hogy legyen egy hely, ahol megállhatsz egy kicsit.

Ahol kérdezhetsz.

Ahol mozoghatsz.

Ahol lélegezhetsz.

Ahol kimondhatod azt is, amit máshol talán nem mersz.

A kismama jógán együtt figyelünk a testedre.

A dúlai kísérésben pedig a lelkedre.

Arra, hogy mire van szükséged.

Arra, hogy mitől érzed magad biztonságban.

Arra, hogy mi az, amit szeretnél.

És arra is, amiben még nem tudsz dönteni.

Nem szeretnék még egy hang lenni, amelyik megmondja, hogy mit kellene tenned.

Inkább szeretnék ott lenni melletted.

Csendben, amikor arra van szükséged.

Szavakkal, amikor kérdeznél.

Érintéssel, mozdulattal, légzéssel, figyelemmel.

És azzal a tudattal, hogy:

itt vagyok.

Megtartalak.

Nem helyetted.

Veled.

Szeretettel,
Lilla